Egy másik blogbejegyzésemben említettem egy antológiát, ahol az egyik ismerősöm története is helyet kapott. A kötet a gyermeki ártatlanság, a választások, csalódások, újrakezdés témakörét boncolgatja. A legjobban az tetszik bennük, hogy egy nagy szövegként is értelmezhetőek, összekötő kapocsként a történetekben a körhinta funkcionál. Elindulunk két gyermeki történettől, két kislányétól, akik ragaszkodnak az anyukájukhoz, akik hálásak azért, amijük van, még ha nem is tökéletes az életük. A gyermeki öröm, csodálkozás és kíváncsiság jelenik meg ezekben a sorokban. Ezután következik egy édesanya visszaemlékezése arra, amikor gyermekei még kicsik voltak, és egyúttal a veszteség érzete is nagyon erős ebben a történetben. De mégis ott van benne az öröm, a szeretet, ami mindenen átível. Az ezután olvasható rész közvetlenül az olvasót szólítja meg, és általánosságban, áttekintően beszél az életről, és a körhintával vont hasonlatokról, párhuzamokról, amire nagyon jól rímel számomra a következő két szakasz, amely elmélkedés és ráébredés a saját erőnkre, a felülírható mintáinkra. Az elsőben az anyai intelmek, régi, rossz emlékek, a másodikban az elbeszélőt felnőttként ért csalódások bontakoznak ki sejtelmesen. Ezek a gondolatok felnőtt elbeszélőktől hangoznak el, értelmezhetőek egyfajta párbeszédként, válaszként az előbb feltett kérdésekre, aminek végén persze szintén volt egy konklúzió. Számomra ez a három rész nagyon szépen harmonizál egymással. Az ezt követő három rész élénk, színes-szagos történeteket tartalmaz, ahol is tanúi lehetünk négy barát nagy kalandjának, majd egy felnőtt megküzdésének régi fóbiájával, a körhintával, végül egy gyermekien őszinte történetnek, ahol sikerül egy fenevadat megszelídíteni. Úgy képzelem, a négy barát története akár inspirálhatta a körhintával megbarátkozó egyént, lehetnek akár rokonok is, csakúgy, mint a kisfiúval, aki nagy kalandként tekint a körhintára. Mindegyik következménye az előzőnek, egyetlen szövegként ezért követik ilyen sorrendben egymást. Mi mással záródott volna a nagy egész, mint azzal a történettel, ahol minden eldől, ahol végre senki nem menekülhet tovább a sorsától? A körhinta elszámolást ígér, ki hogyan élt, most megmutatkozik.

Annyi nehéz történetről hallani. Ezt a témát boncolgatja a felepulok.hu csapata is megannyi platformon keresztül, egyben felhívják arra a figyelmet, hogy a legkeményebb függőségből is fel lehet állni. Egyedi, 28 napos bentlakásos programjukat ezért is hozták létre: egy nyugodt, a külvilágtól valamennyire elzárt közeget szerettek volna létrehozni, ahol a kezdeti, nehéz időszakot át tudja vészelni az alkoholbeteg kliens. Igen, alkoholbeteg, ugyanis az alkoholfüggőség betegségként értelmezendő e felfogás szerint, ami Amerikából indult útnak a 20. században. Ez az ún. Minnesota-modell, a filmekből jól ismert Anonim Alkoholisták / Névtelen Alkoholisták, és még megannyi névtelen klub működése a módszer egyik alappillére, mely esetben a mentorok mind saját felépülési élménnyel rendelkező személyek. A Felépülők Családi Felépülési Központ is hasonló berendezkedéssel bír: a szakmai csapat magvát egy házaspár és felnőtt fiuk adja, ahol a családtagok is rendelkeznek saját felépülési élménnyel – a két férfi gyógyuló alkoholbeteg, a család hölgytagja pedig mint igencsak érintett hozzátartozó, szintén fel kellett, hogy dolgozza a nehézségeket. Az alkoholista játszma azonban nem mindig olyan szembetűnő, nem mindig jelenik meg, sőt, ha egy gyerek azt látja otthon, hogy az a normális, hogy az alkoholhoz nyúlunk nap mint nap, belsővé teszi ő maga is, és lehet, ez lesz a megküzdési stratégiája neki is. Így látható alkoholista játszma nélkül is jelen lehet az alkoholizmus problémája, sajnos egyre inkább jellemző, hogy jól funkcionáló alkoholistákkal találkozunk nap mint nap, akikről nem is gondolnánk, hogy baj van. Az alkoholista játszma ilyenkor történhet zárt falak mögött is – míg a külvilág egy összeszedett, társasági embert lát, addig nem derülhet igazán fény a problémára sem. Hiszen ahogyan azt Dániel, addiktológiai konzultáns egy interjúban kifejti: a belátás nagyon fontos a gyógyuláshoz. És bár az alkoholbetegek szeretik azt hangsúlyozni, hogy a család az első, és a legfontosabb, a gyakorlatban sajnos ez nincs így: az ital válik az elsődleges fontosságú dologgá, a tudat beszűkül és minden más elhalványodik az ital körül.

A Felépülők Családi Felépülési Központ árairól, a jelentkezési feltételekről és minden egyéb fontos információról a honlapról lehet tájékozódni. Bemutatkoznak a Felépülők Családi Felépülési Központ alapítói és munkatársai is az egyik menüpontban – mivel az oldalon belül és számos médiumban (rádió, tv, újság) elmesélték már történetüket, így ez is inspirációként, kezdőlöketként szolgálhat azoknak a függőknek, akik jelenleg is küzdenek démonaikkal, és azt gondolják, nekik nem sikerülhet a felépülés. A 28 napos felépülési program egyik nagy ereje a csoportdinamikában rejlik. Itt nincs egyedül az alkoholbeteg – noha egymaga küzd a felépüléséért, senki másra nem háríthatja át a felelősséget –, de sorstársakkal és az absztinenciát régóta sikeresen tartó függőkkel viszont találkozhat, kapcsolatba léphet. Ez sokat segít abban, hogy érezzék, nincsenek egyedül, és hogy igenis be tudnak illeszkedni a társadalomba – az alkohol ugyanis iszonyatosan elizolál, elszakít másoktól. A minta sokszor akaratlanul is „öröklődik”; vannak, akik alkoholfüggő szülővel nőnek fel és kifejezetten tartózkodnak az alkoholtól, ám vannak, akik pedig sajnos ugyanerre az útra jutnak. A szenvedélybeteg családokban felnövő gyermekek 33-40%-a lesz körülbelül maga is függő a későbbiekben – kerül említésre az oldalon található egyik riportban. Nagyon fontos téma ez, és hazánkban sajnos jelentős is az alkoholbetegek száma, itt pedig nem elég a hivatalos statisztikákra gondolni, hanem akár a jól funkcionáló alkoholistákat is idevehetjük, akiknek valószínűleg betegségtudatuk sincs – a valóságban tehát ez a szám még sokkal elkeserítőbb lehet, mint az ismert adatok.

A központ fő helyszíne egyébként a Veszprém megyében található kis település, Szőc, ami nem messze található a Balatontól, és még megannyi csodás természeti látnivalótól. Itt vannak olyan napok, amelyek kifejezetten csak a kirándulásnak, élményszerzésnek vannak dedikálva a 28 nap során, és akadnak olyan hétvégék is, amikor a család, a hozzátartozók ellátogathatnak Szőcre, és bevonásra kerülnek a terápiás folyamatokba. Mindez azért is van így, mert az alkoholbeteget nem lehet a környezetétől függetlenül nézni és gyógyítani, hanem a rendszerszemléletű megközelítés szerint a közvetlen környezetének is gyógyulnia kell ahhoz, hogy ő maga is fenn tudja majd tartani a józanság állapotát, ha vége a 4 hetet felölelő programnak.

Azt gondolom, hogy nagyszerű, ámde nem egyszerű a küldetése a Felépülők Családi Felépülési Központ addiktológiai konzultánsainak és többi szakemberének. Fontos lenne, hogy minél több helyen halljunk arról, hogy van ilyen lehetőség, hiszen sosem tudni, kit talál meg jókor, jó helyen az információ. Én magam is azért osztottam meg a bejegyzést, mert bízom abban, hogy valakinek hasznára válnak ezek a sorok, és segítségre lel a szőci központban.